A hasznosság határa

Felkérést kaptam, hogy rendszeresen publikáljak az IT Business publicisztika rovatában is.
Az alábbi írás is eredetileg ott jelent meg.

A határhaszon fogalmát mindenki ismeri.
Esetleg a kifejezést magát nem.

Aki közgazdásznak tanul, abba hamar beleverik, hogy a következő forintot abba a projektbe érdemes beletenni, ahol az a legnagyobb hasznot hajtja.

Aki nem tanult közgazdaságtant, az pedig azt tapasztalta meg, hogy a tizedik szilvás gombóc már nem esik olyan jól, mint az első. (Kevésbé szerencsések esetleg azt, hogy az utolsó pohárral már nem kellett volna…). Ezt a tapasztalatot a közgazdászok úgy mondják, hogy a határhaszon csökken.

A kérdés ezek után a következő:

Ha véges időd áll rendelkezésedre, akkor mire érdemes azt fordítani?

a) Arra-e, hogy a gyengeségeidet fejleszd és kevésbé legyél suta abban, amit csinálsz?

b) Arra, hogy abban legyél mester, amiben már amúgy is jó vagy?

 

Nálunk ugye az iskolarendszer arra tanít, hogy a gyengeségeinket fejlesszük.
Ha gyenge vagy matekból, matekozz!
Ha gyenge vagy töriből, magolj!

Hogy közben a gyerek tehetséges kémiából, fizikából, vagy éppen jól focizik, az mellékes.

Ezek után nem csoda, ha ugyanígy áll a helyzet a cégeknél is.
Egy tipikus teljesítmény értékelés az erősségek megemlítéséről és
a gyengeségek hosszas elemzéséről szól.

 

De vajon tényleg ennek legnagyobb a határhaszna?

 

Steve Jobs egy üzleti zseni volt, de az ismerősei beszámolója alapján rendszerint mosdatlan és büdös.

Ennek ellenére azt gyanítom, hogy minden, a fürdéstől elvett óra, amit az iPhone létrehozására és piacra vitelére szánt, busásan megérte…

 

(A fenti gondolatok Dobay Robiék workshopján fogalmazódtak meg bennem. Aki szeretné a gyakorlatban is alkalmazni az erősségekre építő menedzsmentet, az olvassa és keresse meg őket!)

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.