Az irracionalitás racionalitása

Értelem és érzelem
Értelem és érzelem

A változásokat értelmi szinten sokkal könnyebben el tudjuk fogadni, mint érzelmileg. Sőt egy változás akkor zárul le valóban, ha érzelmileg is feldolgoztuk a történéseket.

Túl gyakran fordul elő mégis, hogy informatikai projektekben ezt a tételt figyelmen kívül hagyják.

Miért nem lehet ezt büntetlenül megtenni, és
milyen pszichés történések húzódnak meg a háttérben?

 

 

 

 

Nyelvtanulás és szerelem

 

Nem tudom, voltál-e már szerelmes? (Ha még nem, feltétlen próbáld ki! Jó dolog! 😉 )
A szerelem egy olyan lelkiállapot, amikor legkevésbbé mondható el az, hogy racionálisan viselkedne az ember.

Ebben az állapotban az ember annyira befogadó a másik fél felé, hogy olyan változásokat is képes meglépni az életében, amire ész érvekkel azelőtt soha nem lehetett rávenni:
Abbahagyja a dohányzást, lead pár kilót, fiúk romantikus filmeket kezdenek nézni, lányok pedig horrort.

Ez az állapot ideális a nyelvtanulásra is.
Főleg, ha a szerelem tárgya csak az adott nyelvet beszéli.
Ilyenkor első hallásra megmaradnak a szavak az ember fejében.

Ebben a helyzetben mindannyian képesek vagyunk elfogadni a változásokat.
Sőt magunk akarjuk őket.
Alapvetően tehát mindannyian képesek vagyunk változtatni,
ha olyanok a körülmények
.

Egy informatikai projektben, amikor jelentős változások zajlanak:
egy nagy rendszer cserélnek le,
új operációs rendszer, vagy Office verziót vezetnek be,
központosítják a dokumentum tárolást és megszüntetik a lokális fájlokat.
Ilyenkor is lehetséges létrehozni ezt a “szerelmi helyzetet”,
amikor a felhasználók akarják az újat.

 

Történet egy rocklegendáról,
avagy miért utasítjuk el azt, ami érdekünkben áll?

 

A Rolling Stones dobosa Charlie Watts állítólag egyszer egy szó nélkül kilépett a legendás együttesből. Egyszerűen egy próbán leült a dobok mögé, és egy rövid, bemelegítő pergetés után dühösen felállt és otthagyta a bandát.

A történet előzménye az volt, hogy a banda menedzsere állítólag felhangoltatta Watts dobjait, amit a dobos sérelmezett, és személyes támadásnak vett.

Nem tudom, hogy az eset valóban megtörtént-e, de jól szemléteti azt, hogy mi emberek mennyire ragaszkodunk a jól megszokott dolgainkhoz. Megtanulunk az elhangolt dobon játszani, tudjuk, hogy kell a tévére csapni, hogy ne fusson a kép, és igyekszünk ezt az állapotot fenntartani. A változás gondolatától is írtózunk.

Egész pontosan az ismert tökéletlent
nem akarjuk egy ismeretlen tökéletesebbre cserélni
.

 

Van még egy lényeges tanulság ebben a történetben:

Úgy nehéz változást elérni, ha ezzel az ember személyiségét megsértjük.
Az ember olyan, hogy a saját személyiségét mindenáron próbálja megvédeni:
Egyszerűbb esetben megsértődik,
de az is előfordulhat, hogy egyszerűen megváltoztaja a valóságot.
Mondjuk azt mondja, hogy a dob nem hamis.
(Ez a jelenség a pszichológia egyik alaptörvénye,
amiben az ember elég következetesen viselkedik ilyen furcsán.)

 

Mikor változtatunk Önként?

 

Ha nincs más lehetőségünk, mint a változást választani,
akkor nagyon könnyen döntünk.
Ráadásul Önként.
(Mégis csak jobb önként választani az elkerülhetetlent,
mint kiszolgáltatottnak érezni magunkat.)

Ha ez nem érhető el, akkor legalább azt kellene elérnünk,
hogy a résztvevők úgy érezzék, hogy szabad akaratunkból választják a változást
(lehetőleg saját ötletüknek érezzék),
és elegendő érvet kapjanak ahhoz, hogy ezt másoknak is bebizonyíthassák.

Ezért érdemes például a későbbi felhasználókat a projekt korai fázisában bevonni a tervezésbe.
Már attól, hogy valakinek megkérdezik a véleményét egy kérdésről,
ez a vélemény formálódik.
Egy jó kérdés gondolkodásra serkent,
a gondolatok érzelmeket váltanak ki,
az érzelmek segítenek abban, hogy elképzeljük,
milyen érzés lesz az új állapot (munka, folyamat, rendszer) a változás után.

Ha a lelkünk mélyén belátjuk, hogy egy lépés szükséges,
magunk is keressük az érveket
, amivel azt alátámaszthatjuk.
Ha valaki jól vezet rá, ha jól kérdez, akkor magunk is megtaláljuk a helyes utat.

 

 

A Te informatikusaid mennyire figyelnek erre?

(FIGYELEM! A cikk nem foglalkozik a helyes irány megválasztásának kérdésével. Ez ideális esetben szakmai kérdés.)

 

Még egy gondolat, ha Te azt gondolod, hogy más vagy

 

Sokáig én is meg voltam győződve arról, milyen racionális vagyok,
és mennyire kontrollálni tudom az érzelmi befolyásoltságot.

Azóta tapasztalt lettem.

Sőt már értem miért van,
hogy a racionalitás nem jellemző a viselkedésünkre.

Az alábbi érdekes előadás is erről szól.
(Magyar felirathoz kattints a View subtitles feliratra)

 

(A videóra Horváth Attila hívta fel a figyelmem)

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.