Gondolatok az informatikai képzésről

Learn button
Tanulás gombnyomásra

Személy szerint hiszek két dologban:

Hiszek abban, hogy az informatika jó használva
(és csakis úgy,)
jelentősen segíthet a cégeknek és az ott dolgozó embereknek is elérni
a lehetséges maximális teljesítményt.

És hiszek abban, hogy a
kiemelkedésünk, de a felzárkózásunk is attól függ,
ami a fejünkben van.

Oda viszont akkor megy be valami új,
amikor tanulunk.

Nem mindegy tehát, hogy mit és hogyan tanulunk.
Így az sem, hogy mit és hogyan próbálnak tanítani.

Erről, pontosabban az informatika oktatásról és tanulásról
írok le most néhány gondolatot.
Sőt, mivel fontos a téma,
kérlek oszd meg te is a sajátodat!

Pár napja jelentette be a nemzetgazdasági miniszter, hogy kiveszik a felnöttképzésből a kötelező informatikai alapismeret oktatási részt, mert arra egy “kosárfonónak vagy virágkötőnek” nincs szüksége. A bejelentésről több vita folyt, és úgy osztotta meg a feleket, hogy közben az egyetértés szinte teljes volt.

Az egyetértés volt legalább abban a két kérdésben, hogy: a digitális írástudás fontos még egy “kosárfonónak vagy virágkötőnek” is és abban, hogy ezt a jelenlegi képzés rossz hatékonysággal teremti meg. A vita abban volt, hogy a rossz hatékonyságú képzés is több-e mint a semmi, megéri-e még ilyen kevésbbé hatékony módon is kiadni rá azt a pár százalék plusz pénzt.

Gondoljunk bele, hogy egy digitális írástudók mennyivel  jobb eséllyel találnak megélhetést, ha képesek megnézni az online álláshírdetéseket, elkészíteni egy álláspályázatot. De akkor is, ha vállalkozók lesznek és képesek lesznek egy ingyenes hírdetést feladni, vagy csinálni egy oldalt a Facebook-on a portékájuknak.

Tény, hogy ehhez nem az Excelben kell megtanulniuk táblázatot formázni, de levelezni, keresni, kapcsolatokat felvenni azért nekik is fontos.

 

Tanítani, vagy célt adni?

 

Tanítani viszont tényleg egyszerűbb Excelben a táblázat színezést, mint a Facebook használatát. Utóbbinál ugyanis a motivációt kell megadni és akkor a konkrét ismeret szinte magától meg lesz. Mi a különbség?

Szüleim nyugdíj után kezdték meg tanulni a számítógép használatot.
A maguk elhatározásából.

Egyikük azért, mert a foci a szenvedélye (és a hivatása is),
és bizonyos anyagokat így tudott megszerezni,
és így tudott az akkor virágzó Bozsik program kapcsán kapcsolatot tartani a szövetséggel.

Másikukat a régi ismerősök felkutatása vitte fel az iwiw-re,
majd az unokák fényképei miatt tanult meg blogot olvasni, letölteni,
és fájlokat rendezni a gépén.

 

Onnantól kezdve, hogy volt cél (motiváció), az eszköz megszerzése nem okozott problémát.

 

Írástudatlan cégvezetők

 

Rendszeresen találkozom azzal a jelenséggel, hogy egy cégnél nagyon szenvednek olyan alap problémáktól, amelyekre más cégeknél már nem is emlékeznek, hogy léteztek.

Ilyen “Nagyon fáj / Nagyon nem értem” problémakör például a levelezés, dokumentumok, fájlok kezelése, tárolása, megosztása, feladatok követése, … Ez egyes cégeknél napi szenvedés. Más cégeknek pedig erre egy jól kitalált, és a napi rutin során is működő rendszerük van.

Az ilyen “Nagyon fáj” helyzeteket akkor lehet nagyon gyorsan megszüntetni, ha:

  • Magára ismer már a kérdésekből, amiket felteszünk neki. Ha a szenvedő cégnek el tudjuk mondani azokat a tüneteket is, amelyeket ő éppen elfelejtett felsorolni. Ez kell ahhoz, hogy elhiggye, hogy itt pont róla van szó.
  • Látja a cég, hogy más már megoldotta ezt a helyzetet, a megoldás tartós.
  • Legyen, aki át tudja vezetni őket A-ból B-be.
  • Ami fontos: NE kelljen megértenie az elején minden miértet, legyen elegendő a hogyan.

 

Hogy tanulunk írni?

 

Végül is így tanulunk meg írni is:

  • Ha van, aki megérti, miért nem kerekednek a betűink.
  • Ha meg tudják mutatni, hogy azért lehet írni.
  • Van, aki mondja, mit hogy csinálunk.
  • Nem próbálják az összes nyelvtani szabályt is megtanítani menet közben, azt majd javítgatjuk később.

Egy cégvezetőnek arra van szüksége, hogy legyen olyan a környezetében, aki ezen a tanulási folyamaton újra és újra segít átvinni a céget. De nem úgy, hogy akadémiai előadást tart, hanem mindig csak annyit és pont azt köti az orrára, amennyit ott és akkor szükséges.

A legjobb oktató (itt IT vezetők, tanácsadók, …) képes azt elérni, hogy felépítse a bizalmat, és a “diákja” kérdezzen, akarja megérteni a miérteket is, és egy idő után gondolkodni is képes legyen bizonyos dolgokban.

 

Mi van az oktatásban?

 

Saját élményeim a felsőoktatáshoz kötődnek, leírom, hogy karikírozva mit látok itt:

Bemegy az informatikus hallgató az egyetemre.
Itt elelőször elkezdik tanítani a lehető legelvontabb dolgokat:
függvénysorokat, mátrixokat, gráfokat, fraktálokat,
mert ez az elméleti alapja mindennek, amiről még nem beszélünk.

Akinek a kezdeti lelkesedése nem fogyott el,
és volt segge esze ezekből levizsgázni,
az tanulhat egy kis kvantumfizikát,
mert ez a fizikai alapja mindennek, amiről egyelőre még nem beszélünk.

Ha ez megvolt, akkor – pár ugrással – szabad szemmel is látható dolgokkal kezdünk foglalkozni:
memóriák, processzorok.
Itt gyakran a korábbi elméleti és fizikai alapokra már nem emlékszünk,
de szerencsére legtobbször nem is szükségesek a megértéshez.

A következő lépcsőben ezekből számítógépek lesznek,
majd lassan hálózatok.
Ideális esetben ezeken futó üzleti rendszerekről,
és az ezek által megoldott problémákról is hallunk egy kicsit.

Őszintén, akinek eddig volt türelme várni az adott képzés” csattanójára”,
az nem túl életrevaló,
nem nevezném gyakorlatiasnak.

 

Miért nem lehet ezt fordítva csinálni?

 

Saját gyermekeim (van három), amikor elkezdtek kérdezni,
akkor először a Mi? majd a Mit?, a Hogyan? végül a Miért? korszakba sodródtak.
És nem azért, mert ilyen sorrendben tanítottuk nekik a szavakat…
(Gondolj csak bele: Ez mi? Mit csinálsz? Hogyműködik? Miért így van?…)

Nem pont fordítva működik a képzésünk?

És ha így van, nem lehetne a talpára állítani?

Megmutatni: Mi az? Mit lehet vele csinálni?
Hogyan kell csinálni? Miért kell úgy csinálni?

Az emberekben megvan a természetes kíváncsiság.
Fel is teszik a kérdéseiket a természetes sorrendben,
ami mindig ahhoz képest firtatja az újdonságot,
amit már amúgy tudnak.

 

Minek egy embert, aki nem autószerelő megtanítani az Otto motor működésére,
ha ő csak autót akar vezetni akkor,
amikor az én autómban már az izzót is csak szervízben lehet kicserélni.
De azért vizsga nélkül se szaladgáljon senki az utcán.

Comments

comments

Gondolatok az informatikai képzésről” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ket dolog:
    1. A “nep” kepzese VS az informatikusok kepzese.
    2. Az absztrakt VS a konkret tudas kerdese.

    Szerintem mindenkinek a sajat szintjen ES az ennek megfelelo aranyban kell tanitani az elmeleti es a gyakorlati dolgokat.

    Ha a BME-s muszaki informatikus kepzest nezzuk, egy kis oppozicio a poszthoz:
    Programozas elobb van, mint algoritmuselmelet.
    Digitalis technika elobb van, mint elektronika.
    Analizis elobb van, mint fizika (ez regebben nem igy volt).
    C elobb van, mint Java, es ha jol tudom, a script jellegu szutykok csak egy-egy eloadas/gyakorlat erejeig kerulnek elo, aztan akit erdekel, az ugyis megtanulja – mert addigra mar van hozza alapja.

    Senki nem tud “konkretan” tobbet, mint ameddig az “elmeleti” alapjai ernek. Ezert kell az elmelet es a gyakorlat megfelelo aranyat betartani. Egyetemi kepzes kereten belul – hasonloan a szoftverfejlesztes ciklikus modelljehez es ellentetben a gyereknevelessel – nincs lehetoseg tobb tucatszor vegigfutni a mi-mit-hogyan-miert (kovetelmeny, elemzes, implementalas, teszteles) ciklust.

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Ervin, alapvetően egyetértek veled, kivéve a példáidat.

    Egyetértek azzal, hogy szükség van az elméleti tudásra is és a gyakorlatira is, ezért ezeket adott arányban keverni kell. Sőt még az is lehet, hogy az egyetem végére hasonló mixre kell eljutni, mint most jut el a képzés. (Ennek konkrét tartalma már kérdéses.)

    Szóval:

    Tipikusan programozni nem lehet megtanítani senkit. Programozni meg lehet tanulni. (Egész pontosan a szintaxis tanítható.) A programozni tudás a leírt sorok növekedésével nő. Illetve azzal, hogy az ember algoritmusokat és architektúrákat ismer meg. Erre viszont az elején semmi más nem veszi rá az embert, mint az, ha adott problémát meg kell oldania, és ahhoz “kénytelen” találni egy algoritmust. Vagy az, ha adottnál nagyobb méretű rendszert kell (esetleg csapatban) elkészíteni, és rá nem jön, hogy megfelelő architektúra nélkül az maga alá temeti. Ez elsősorban nem megértés, hanem “ráébredés” kérdése. A valós életben az ember nem nem kódol quick short algoritmusokat, hanem az SQL-ben kiteszi a megfelelő Order By utasítást. A quick short-ot annak a néhány embernek kell tudnia, akik ezt az Order By utasítást megcsinálták azon a néhány helyen a világban, ahol ilyeneket csinálnak.

    A fizika egy informatikusnak (így utólag) teljesen felesleges kötelező tárgy. (Régen volt még mechanika is. Végül is egy chip lába rezeghet a BMW fedélzeti kopmjúterében, jó ha a villamosmérnök ki tudja számolni, mikor nyíródik el…)

    Cserébe szinte használhatatlanok a projekt munkára, felhasználói interrakcióra, csoport munkára vonatkozó ismeretanyagok, ami nagy baj. Ezek sokkal konkrétabb, és ráadásul tartósabb ismeretek, mint a tárgyi tudás. Miért nem természetes, hogy az IT rendszereket emberek fogják használni? Miért nem szempont egy IT projektlabornál, hogy milyen bevezetés tartozik egy IT rendszerhez?

    Tipikusan a BME-n (amelyik A legjobb hazai műszaki felsőoktatási intézmény) tartja magát a mondás, hogy “Nincs gyakorlatiasabb, mint egy jó elmélet!”. Na ez így, ebben a formában már nem igaz. Az elmélet és a gyakorlat közti távolság nagyon lerövidüt. Lehet egy egyetemen alapkutatást csinálni, de ez azért egy MsC-ben, de még inkább a PhD képzésben kezdődő műfaj.

    Az SOTE-n az élettan anyagot évente módosítják, mert annyit változik a tudásunk arról, hogy is megy a légzés vagy a vérkeringés. Ez az informatikában nem történik meg, pedig itt is fél évente jönnek új dolgok. Az oktatásban dolgozóknak problémát okoz naprakészen tartani ezt a tudást (legalább a tananyagot), de az üzletben dolgozóknak meg az a gond, hogy emlékezzenek azokra a régi dolgokra, amit az egyetemek oktatnak. Az oktatóknak (természetesen) ez a könnyebb út.

    Szerintem abba az irányba kellene elmozdulni, amit Bojár Gáborék kezdtek el az AIT-vel. (És amiben a BME, pont a villanykarral éppen be is szállt.) Szóval nem lehetetlen a dolog, és a BME is érzi ezt…

    [Válaszolok]

    Németh Krisztián

    Érdekes gondolatok, bár szerintem az írásod címsorokkal elválasztott részei nagyon más dolgokról szólnak. Nagyon más kell ahhoz, hogy jól csinálj egy mérnökképzést, vagy hogy rávegyél egy nagyszülőt a PC (iPad, mittoménmi) használatára.

    Innentől inkább az egyetemi részről írok. Nem mondom, hogy nincs igazság abban, amit írsz, pláne abban, amit menedzsment, csoportmunka, stb. téren említesz. Ugyanakkor a többivel sok mindenben nem értek egyet. Olyan embereket kell képezzünk, akik nem csak most, hanem évtizedek múlva is megállják a helyüket. Ehhez a jó elméleti képzés nyilván elengedhetetlen, igaz, te is leírtad fentebb, hogy ez oké. Motiválni valóban kell és kéne a hallgatókat jobban, ezen is dolgozunk (ld pl a BME VIK-en a megújult tankörrendszer), de nem egyszerű, sok múlik az egyes oktatókon.

    Programozás: valóban, sokat kell gyakorolni, de itt is nagy szerepünk van/lehet/lehetne. Akkor fog ez magától menni, ha a hallgató átugrik egy olyan gátat, ami utólag nem is látszik. Pedig ez van, és nagyon sok esetben nagyon magas, sőt leküzdhetetlenül magas — és itt kb egy for ciklusról van szó. Sok apró feladattal lehet ebben segíteni, hogy ráérezzenek, hogy megy ez nekik. Ha képesek önállóan egy párszáz soros kódot írni, akkor már tényleg csak gyakorolni kell, és persze jöhetnek az újabb kihívások, amiket írtál, de… szóval ott ez a de az elején.

    Fizika: ha jól tanítják, nagyon is van értelme. (Nem tudom, most hogy tanítják.) Nem, jó eséllyel valóban sosem fogod a Maxwell egyenleteket használni, de… annak sem sok hasznát veszed, hogy tanultad, hogy mikor szakadt ketté a Római birodalom, mégsem baj, ha tudod, hogy volt valaha egy Ókor. Ha jól tanítják, segíthet abban, hogy ránézésre nagyságrendileg meg tudj saccolni valamit, hogy ne fogadj el egy eredményt, mielőtt megnézted volna, hogy reális-e kb, hogy tudd, mi az, hogy mértékegység, és miért fontos, hogy tudj modellezni egy rendszert, stb. Én hiszek abban, hogy van értelme az informatikus *mérnök* képzésnek, ahhoz meg ez azért kell.

    [Válaszolok]

  2. Az elméleti tudás csak az alapokat adhatja meg – de ezt a lépést nem lehet átugrani. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha az embernek van pár diplomája, akkor utána már nem a papírok megszerzésére megy rá, hanem az értékes tudást keresi.

    Engem nem lehetne már rávenni, hogy elvégezzek még egy posztgrad képzést, de tréningekre rendszeresen járok, mert a szövegírás itthon még nem külön terület – ezért az értékesítés és a marketing területéről kell tájékozottnak lenni.

    Az is tény, hogy jó előképzettséggel rendelkező anyagból jobbat tudok főzni, azaz ebben az esetben egy ELTE hallgató gyorsabban tanul tőlem, mint egy érettségizett – mert többet tanult az elméletről.

    [Válaszolok]

  3. Érdekes, hogy ilyen felvetések, ilyen viták előjönnek így 2011 táján, de nem csak a nagypolitika szintjén érnek meglepetések: a napokban az általános iskolai e-naplóról beszélgettünk a feleségemmel, (…), kiderült, hogy a fiamnak nem egy olyan osztálytársa van, akiknél nincs odahaza számítógép, így természetesen e-naplót sem tudnak nézegetni. Egyébként állítólag nem egy elmaradott térségben élünk. 🙁 2011.BP. 🙁

    [Válaszolok]

  4. Azt hiszem valahol visszajutottunk egy ősrégi vitához: az egyetemi képzés inkább elméletet (miért) vagy inkább gyakorlatot (mit) adjon?
    A piacnak forintra használható konkrét gyakorlati tudás kell (mit).
    Viszont az könnyebben tanul meg új dolgokat, aki a háttérrel, az elmélettel (a miérttel) tisztában van.
    Tudatos döntés, hogy az egyetemen az elmélet jön először és ez a hangsúlyos.

    És most beszéljünk konkrétan az IT-ról.
    Programozni, mindennapi IT feladatokat ellátni gyorsan meg lehet tanulni – akár hetek alatt. Nincs szükség az elméleti tudáshoz ahhoz hogy valaki programot írjon (pl. nem kell érteni formális nyelvekhez és nem kell tudni algoritmizálni).
    Könnyen előfordulhat, hogy az érettségivel rendelkező önképzős fejlesztő jobb kódot ír, mint a diplomás programozó.
    Akkor tehát mi az értéke a diplomának? Az, hogy a diplomás programozó tisztában van az elmélettel, a miértekkel. A “mit” és a “mi” kérdésében nem fog tudni versenyezni a “kontárokkal”, hiszen a kontároknak 2-3-4-5 év előnyük van a munkaerő piacon.

    [Válaszolok]

  5. Balázs, ha már szóba hoztad Bojár G.-t. a legutóbb amit előadott az egyik konf-on. (emlékeim szerint Te is ott voltál) a Graphisoft történetéből azt tanítani kellene. Szerintem amit ott ő 1.5 óra alatt elmondott példákat, többet érnek, mint 1-1 menedzsment tréning. Azt hiszem ideje megrendelni a könyvét… 🙂

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Igen, ebből egyébként itt vannak kivonatok: http://www.youtube.com/watch?v=o1e3W95-Dkc

    [Válaszolok]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.