Tényleg utálom az informatikusokat?

informatikusok és felhasználókA legtöbb reakciót azok az írásaim váltják ki ezen a blogon és más médiafelületeken is, amik maguktól az informatikusokról szólnak, őket érintik, vagy az ő viselkedésüknek a változását sürgetik. (ld. itt, itt, itt, itt).

Vannak akik felháborodnak:

  1. “Ez egyértelmű, nyilvános és egyoldalú hitelrontás az összes, ilyen jellegű munkát végző ember ellen…”
  2. “Nehéz szavakat találni! … Vagy ez csak vicc?”
  3. “De azért ezt a részét a cikknek:… erősen lenézőnek és sértőnek érzem…”
  4. “Faszság az egész, illetve hülye ez az ember. xD”
  5. “Egy mocskos fizetett reklám az egész cikk…Egyértelmű, hogy azért mondja ezt a véleményt, hogy az ő cégétől kérjenek tanácsot, ami egyszerre gazdasági és infótanácsadás is…”

És persze vannak, akik lelkesednek, vagy a felháborodottakkal vitatkoznak:

  1. “A vállalati IT szerepe valóban átalakul…”
  2. “Nincs mit hozzáfűzzek, minden szavával egyetértek.
    Sőt, a bőrömön tapasztalom. Kis cégnél (nálunk) és nagy cégnél (megrendelő) is.”
  3. “Rónai barátunk igazat szólt…”
  4. “Jól fogalmaz mellesleg a cikk pontosan leírja a problémákat.”
  5. “szerintem egyébként akkora hülyeséget nem mondd, márminthogy egyre többen vélik úgy az átlagos felhasználók, hogy értenek az informatikához.”

De tényleg útálom az informatikusokat?

 

Természetesen nem erről van szó. Magam is informatikus vagyok. Informatikai cégeim vannak több mint 15 éve. Láttam már egyet, s mást amióta a szakmában vagyok:

  • Láttam azt a korszakot, amikor ha valaki számítógépet tudott importálni, akkor gazdag lett. És láttam, amikor elkezdett zuhanni az árrés ezeken a gépeken, és ezek a cégek bajba kerültek.
  • Láttam, amikor eljött a korszak, amikor a cégek elkezdtek legális szoftvereket használni, és aki ilyet tudott eladni, az gazdag lett. És láttam, amikor eltünt az árrés, és ezek a cégek bajba kerültek.
  • Láttam a korszakot, amikor mindenki, aki képes volt megírni egy for ciklust, az fejlesztő lett, dBase és Clipper alapon írta a raktárkezelő programokat DOS alá. És láttam, amikor megjelentek a magyar viszonyokra a dobozos megoldások, és ezek a cégek tönkrementek.
  • Láttam a korszakot, amikor a nagyvállalatok elkezdtek átállni DOS-ról Windows 95-re, vagy Windows NT-re, és mindenki, aki DOS-ra fejlesztett, és nem váltott eltűnt a süllyesztőbe.
  • Láttam, amikor a nagyvállalatoknál elterjedtek a hálózatba kötött PC-k, és aki képes volt ezekhez kialakítani az alapszolgáltatásokat (fájl szolgáltatás, levelezés, címtár, …), az jól élt. És láttam a korszakot, amikor a piac telítődött, az új verziók next-next-finish-el települtek, és az Exchange, stb szakértők aranykora véget ért.
  • Voltak kollégáim, akik korán (a 90′-es években) elindultak nyugatra dolgozni, és nagy házat építettek 1 évnyi keresetükből, de egy év szenvedés után azt kellett neki mondanom, hogy a tudásod elavult, nem ennyi pénzt, de semennyit nem tudok adni azért, amit tudsz.
  • Láttam a céges IT budgetek aranykorát a dotcom lufi előtt, és első válságát utána. És látom a helyzet romlását a 2008-as válság után. És érzékelem a piac átalakulását, és a döntéshozói, felhasználói kör megváltozását és ehhez képest az IT szakma fáziskésését, és érdektelenségét, ami emberek állásába kerül.

 

Az IT szakma változik. Mindig is változott, hiszen ez az az iparág, ahol 50 éve Moore törvénye jellemzi a változást.

És éppen ezért ez az a szakma, ahol az átlagosnál magasabb alkalmazkodóképességre van ahhoz is szükség, hogy benne tudj maradni a szakmában, és sokkal nagyobb, hogy előre juss.

 

Elefántcsonttorony, vagy kiégés?

 

Saját tapasztalatom az, hogy az ember egy idő után vagy elkényelmesedik ebben az iparágban (mondjuk, azért mert körülötte mindenki gurunak tartja, és ő is ápolja ezt az imázst), vagy kiég (nem győzi felszedni magára az új dolgokat, és frusztrálja, hogy a fiatalok, akik kihagytak néhány lépcsőt könnyebben váltogatnak, mint ő).

Ez pedig végzetessé válik. Vagy neked lesz véged, vagy a cégnek, ahol dolgozol. (Jó egy multinál a 2. nem fog bekövetkezni.)

Saját cégemnél mindenkit arra biztatok, hogy ne álljon le. A fiatalok eleve gyorsabbak, és képesnek kell lenniük változni a világgal. Az idősebbek pedig tapasztaltabbak, és jobban képesnek kell lenniük a változás lényegét is megérteniük. (Ők intelligenciából tudnak változtatni.)

 

Mi a hozzáadott értéked?

 

A változás kényszerén kívül a másik vesszőparipa, ami eljön ezekben a “mi” írásokban, az annak a kérdése, hogy mit kell figyelembe venni akkor, amikor egy változásnál az irányt akarjuk magunk számára kijelölni.

Az én állításom az, hogy ma már az IT magában nem értelmezhető. Nincs “IT pour IT” informatika egy cégnél. Sőt lassan már önállóan értelmezhető informatika sem lesz. Az IT-nak direkt kimutatható hatást kell elérnie a cégnél. Az IT-nak és minden IT-snak tisztában kell lennie azzal, hogy épül be a cég értékteremtő folyamataiba mindaz, amit tesz. És ez az alap…

Igazából a hozzáadott érték ott jelentkezik, ahol az IT abban is tud segíteni, hogy a technológia (és ez ma már a felhő szolgáltatásokat, a közösségi médiát, és mindent, ami az IT oldalról megjelent a világban) elvileg lehetővé tehetne a cég számára.

 

Hol van a hozzáadott érték?

 

Az igazi hozzáadott érték nem a backoffice-ban van, ahol klasszikusan az IT. A hozzáadott érték ma már a frontoffice-ban történik. Az értékesítésen, a marketingben az ügyfélszolgálaton, …

Itt vannak tartalékok a cégeknél. Itt kell a túlélésért küzdeni, és itt lehet versenyelőnyre szert tenni. Szerintem az IT-nak azt kell kérdezni a felhasználóitól, és itt kell kérdéseket kell feltennie magának is.

És amikor az IT-ról beszélek, akkor rólad beszélek (ha IT-s vagy)!

Folyamatos frissítésNem a főnöködnek, nem az IT vezetőnek, hanem neked személyesen kell elgondolkodnod, hogy mi a hozzáadott értéked a céghez. És ha nincs egyértelmű válaszod, akkor változtass!

 

Ha nem így teszel, akkor bekerülsz az elefántcsont tornyodba, vagy kiégsz. Bármelyik is következik be többet nem vagy a megoldás része. Következésképpen a probléma részévé fogsz válni…

Számomra van egy lépcső, ahogy az ember hozzáállása fejlődik ebben a kérdésben, ami lemérhető abban, hogy milyen kérdéseken töri a fejét egy-egy probléma kapcsán:

  • A destruktív legalja a “Miért NEM lehet ezt megcsinálni?” kérdést teszi fel magának azonnal. Hát miattad barátom…
  • A tájékozatlan destruktív a “Meg lehet-e ezt csinálni?” kérdést teszi fel magának, amire az agya ugyanúgy a “miért nem” ágat kezdi vizsgálni. ő azért tájékozatlan destruktív, mert ugyan ugyanúgy nem a probléma megoldásán dolgozik, ming a destruktív, de csak azért, mert nem tudja, hogy ennél jobb kérdést is tehetne fel magának.
  • A konstruktív szakemberek tapasztalatom szerint a “Hogyan lehet megcsinálni?” kérdést teszik fel maguknak. Itt az agy valóban megoldást fog keresni. Jót, kevésbé jót, nagyszerűt, de megoldást.

Én azt szoktam kérni a kollégáimtól, hogy ha problémával jönnek hozzám, hozzanak három (de minimum egy) lehetséges megoldást. Ez felőlem lehet rossz is, de bizonyítsák, hogy nem kifogást keresnek, és nem a “Miért nem lehet” kérdéssel az agyukban érkeznek hozzám.

 

És most jöhetnek a hozzászólások pro- és kontra…

Comments

comments

Tényleg utálom az informatikusokat?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “Láttam, amikor a nagyvállalatoknál elterjedtek a hálózatba kötött PC-k, és aki képes volt ezekhez kialakítani az alapszolgáltatásokat (fájl szolgáltatás, levelezés, címtár, …), az jól élt. És láttam a korszakot, amikor a piac telítődött, az új verziók next-next-finish-el települtek, és az Exchange, stb szakértők aranykora véget ért.”

    Remélem, a következő posztban bemutatsz egy olyan komplett nagyvállalati infrastruktúrát, amit két kattintás telepíteni és menedzselni.

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Office 365 pl.

    [Válaszolok]

  2. “Ez pedig végzetessé válik. Vagy neked lesz véged, vagy a cégnek, ahol dolgozol. (Jó egy multinál a 2. nem fog bekövetkezni.)”

    Nokiánál, Blackberry-nél is mormolják, hogy egy multi nem mehet tönkre.

    [Válaszolok]

  3. “Az igazi hozzáadott érték nem a backoffice-ban van, ahol klasszikusan az IT. A hozzáadott érték ma már a frontoffice-ban történik. Az értékesítésen, a marketingben az ügyfélszolgálaton, …”

    Szerinted egy termék vagy szolgáltatás kifejlesztéséhez szükséges magasabb hozzáadott érték, vagy támogatásához, eladásához?

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Mindkettő

    [Válaszolok]

  4. A baj súlyosabb. Az egész iparág szakosodott arra, hogy mit-hogyan-nem lehet megoldani.

    Van egy (egy-két) programozási nyelv, ami úgy jött létre, hogy nem volt _igazi_ filozófia mögötte, de remekül be lehetett mutatni a kezdőknek a “Hello world!” bonyolultságú programokat. Aztán a bonyolultabb feladatoknál, már jöttek a gondok. Ekkor kezdtek az eredeti – kevés – filozófia is felbomlani és végül olyan kuszaság lett az egészből az egész iparág alapvetően megváltozott.

    Annakidején a programozóknak alapvető dolgokat tanítottak meg. Azzal el lehettett kezdeni dolgozni.

    Ma már ez nem megy. Vannak olyan fejlesztőeszközök, amik úgy megkötözik a fejlesztőt, hogy a büdös életbe sem jönne rá, hoyg hogyan kell tisztességesen megoldani a feladatot úgy(!), hogy közben a nyelv filozófálatlanságaiból adódó aknáit is kerülgetni kell. (Persze kivéve azokat akik bedobják a törülközőt és a gányolás mocsarába merülnek…) Ezért manapság az iskolákban már nem az alapokat – szekvencia, iteráció, szelekció – tanítják csak, hanem un. code patterneket, amit ha a diák jó időben jó helyen húz elő, akkor van esélye a tisztességes munkához. Ez nem egy lehetőség, hanem egy kényszer. Egyszerűen nem működik máshogy a rendszer. 🙂 De elkalandoztam.. nem is ez a lényeg…

    Egyszer azzal “vádaskodtam” egy fórumon egy fejlesztőnek, aki az iparág egyik ilyen nyelvén fejlesztő csoport vezetője volt, hogy az adott nyelven általam látott fejlesztések úgy működnek, hogy a megrendelőnek a kéréseit kb. 70%-ban teljesítik, a maradék harmincról pedig azt állítják, hogy AZT LEHETETLEN MEGCSINÁLNI! Egyszerűen lebeszélik róla.

    Erre a vádra azt gondoltam, hogy kapok valami ellenkezést, hogy ezért vagy azért nincs igazam. De nem ez történt. A válasz a következő volt: “Persze, mert a 70%-ra ráköltjük a projektre szánt pénz 30%-át. Majd hülyék leszünk a maradék 30%-ra elkölteni a fennmaradt 70%-ot!”

    Ledöbbentem. Ez az IT nem az amiben anno én (is) elkezdtem dolgozni…

    [Válaszolok]

  5. A cikk tipikus példája a “Mindenki hülye, csak én nem!” megnyilvánulásnak!
    Erre nem pazarlok több karaktert…

    Mit lehet megcsinálni, mit nem… Ki menyire képzi magát… stb…

    Hát nekem az a tapasztalatom, hogy pont az informatikai cégek vezetői a legnagyobb szakmai balfaszok! Pályájuk elején többnyire mind jó szakember volt, aztán csináltak céget, fejlődtek, okosodtak, közben a cég vezetésével is foglalkozni kellett. De mivel ők is tudják, hogy ebben a szakmában csak folyamatos fejlődéssel lehet talpon maradni, mindig képzik magukat. CSAKHOGY!!!!! Az, hogy elolvasom a legfrissebb infókat, akár el is mélyülök benne, az csak egy ELMÉLETI tudás! A gyakorlati részét soha nem főnök végzi el, hanem az alkalmazottak. Programozók, rendszergazdák, stb. Márpedig, nem lehet a programozási tudást frissen tartani, ha évek óta nem pötyögtem be egy sor kódot sem! Nem lehet egy win2008 szervert naprakészen adminisztrálni, ha csak olvastam róla! Ezeknek a skilleknek a profi használatához, napi rutin kell!!!! Ez viszont a vezetőkből fokozatosan eltűnik!
    Persze ők maguk ezt soha nem veszik észre, nem látják át a dolgot, mert elméletben továbbra is naprakész a tudásuk. Ami valójában szinte semmit nem ér!!!
    A legrosszabb, ha a cégvezető, folyamatosan informatikai ásznak tartja magát, miközben a gyakorlati dolgokban akkora baromságokat tud előadni, hogy összeröhögnek a háta mögött a kollégák!
    Így aztán lehet fentről nagyokat mondani, hogy ezt is meg, azt is meg lehet csinálni, mi lesz már! Mikor lesz készen!

    Már elnézést, de a cikkíró is valami hasonló “ász” lehet… Bocs…

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Teljesen másról írsz, mind amiről a cikk szól…

    Igazad van abban, hogy a gyakorlati tudáshoz gyakorlat kell. A rossz hírem számodra, hogy a gyakorlati tudást egy idő után mindenképpen lassabban szedd majd fel, ahogy “öregszel”. Csak akkor lesz 20 év gyakorlatod, amiből magad is gyönyörű elméleteket fogsz gyártani, tele hüvelykujj szabályokkal…

    Majd vezetőként (de ha majd senior leszel, akkor seniorként is) máshogy kell értened valamihez. Mondjuk el kell tudnod dönteni, hogy a szakértők közül kinek higyj. Ahhoz meg tapasztalat kell (a gyakorlat nem árt, de részben kompenzálható).

    Visszatérve a cikkhez: itt a hozzáállásról volt szó. Arról, hogy nem mindegy milyen kérdésekkel foglalkoztatod az agyad. Gondolkodhatsz azon is, hogy miért hülye a főnököd. De hol itt a hozzáadott érték?

    [Válaszolok]

    Nick Leeson

    Szerintem a hozzáállás leginkább munkahely függő.
    Eleinte normális esetben mindenkiben benne van a bizonyítási vágy, a tettre
    kész habitus. Aztán telnek az évek, mindig egy picit savanyodik a helyzet. 10-15 éve alatt egészen szépen be lehet savanyodni, egy adott szakmában.
    Főleg ha a munkahely is egysíkú. Persze lehet más céget keresni, de a mai világban azért nem árt óvatosan pattogni a munkahelyek közt. Nehogy két szék közt landoljunk.

    Tehát leginkább azt szerettem volna mondani, hogy a hozzáállást nem feltétlenül a dolgozón kell leverni. A légkör, a motiváció, a juttatások, stb. alapvetően befolyásolja a hozzáállást. Szerintem ha valaki azzal megy oda a vezetőjéhez, hogy “ezt nem lehet megcsinálni!” akkor jó lenne a dolog mögé nézni. Pl. Elgondolkodni azon, hogy kellően lenne motiválva az adott emberke, akkor több időt szánt volna a megoldásra, ami akár meg is oldotta volna a problémát. És a főnök idejét sem rabolta volna…

    Én úgy gondolom, hogy alapvetően a jó hozzáállás nem gyárilag kódolt, azt egy jó munkáltató mesterien tudja szabályozni. Ha pedig egy balfasz, akkor tudtán kívül, mesterien tönkre tudja tenni.

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    “A” meg akarta javítani a világot. Nem sikerült, ezért boldogtalan lett. “B” meg akarta javítani a vasalót. Sikerült neki, és boldog lett.

    Ha a helyzet nem alkalmas arra, hogy hasznos legyél, változtass a helyzeten. Olyan dolgokat oldj meg, ami elsősorban rajtad múlik. Ha egy versenyző azt mondja az olimpiai döntő után, hogy azért nem nyert, mert a többiek túl sokat edzettek, és túl gyorsan úsztak, akkor (bár amúgy igaza van) nem lesz belőle példakép.

    Keresd azt, amire neked hatásod van. És azt is úgy, hogy “hogy lehetne nekem hatásom erre”!

    [Válaszolok]

    Nick Leeson

    Ha már ennyire “filozófiai” szintre tévedtünk, akkor tényleg annyira biztos az, hogy az a legjobb ha példaképek vagyunk, vagy ha mi vagyunk az elsők, a legjobbak, a legtutibbak, a legversenyképesebbek? Persze a világ ezt diktálja. Csakhogy létezik család, gyerek, barátok, szabadidő, stressz, gyomorfekély, infarktus, stb.
    Ha mindent belekalkulálok, akkor én nem vagyok róla meggyőződve.
    Egy korrekt, normális ütemű fokozatos fejlődés, és előrehaladás valóban szükséges. Ami még épp belefér egy rendezett életritmusba. De hogy erről szóljon az élet, azt nem tudom reálisan elképzelni.

    Ezzel biztosan nem fogsz egyet érteni, sőt talán sokan mások sem. Mert nem hangzik túl jól. De ettől még van realitása…

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Egyet értek veled, csak a kérdésed egy jelzés!

    Egy bélyeggyűjtőt soha nem frusztrál, hogy újabb bélyeget gyűjtsön. Egy horgászt soha nem frusztrál, hogy még nagyobb halat fogjon. Egy modellezőt soha nem frusztrál, hogy még nagyobb terepasztalt (vagy éppen még kisebbet) építsen. Azért nem, mert a szenvedélye az, amit csinál. Sikerei vannak benne. Flow élménye van, és megáll az idő, amikor a hobbijával, a szenvedélyével foglalkozik.

    Szóval annyit akartam csak mondani, hogy a stressz az nem a sok munkától van, hanem attól, ha nem azt csinálod, amit szeretsz. Az szívás. Az a szívás…

  6. Ez tökéletesen igaz, csakhogy a bélyeggyűjtőnek nem mondja meg egy idióta, hogy mit csináljon. Nem kell sokszor teljesen értelmetlenül napokat oda vissza pakolgatnia a bélyegjeit, mert valaki azt találta ki. Mindent úgy csinál, ahogy szeretné, és ahogy a legjobbnak gondolja…
    Na ez egy munkahelyen messze nem így működik!

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Messze nem ismerem az élethelyzetedet, de nem lehet, hogy Te egy modellező vagy, akit bélyeggyűjtésre köteleztek?

    Ha ilyen a helyzeted, változtass rajta! Mond meg a főnöknek, hogy te mit tennél magadtól, ha rád hagyná. Kérd meg, hogy magyarázza el, miért ilyen a helyzet, kérdezt meg miben tudnál segíteni. Na ez nem működik és megteheted, válts! Keress új munkahelyet! Stb. Ez is egy helyzet, amire megoldást kell találni, amit senki más nem fog helyetted megtenni! Ha meg jó így, akkor ne panaszkodj, mert akkor miattad van így…

    Remélem érted, miről beszélek!

    [Válaszolok]

  7. Tulajdonképp ismét igazad van. De én abban látom a problémát, hogy Te leginkább elméleti síkon írod a gondolataidat, én meg a realitást, és hétköznapokat látom bele a magam részéről. Igen, lehet, hogy “modellező” lennék, de szeretek “bélyeget gyűjteni” is . A munkám során mindkettőt kell néha csinálni, sőt még időnként “horgászni” is kell, pedig az nem a kedvencem.
    Igen lehetne váltani. Vajon honnan tudhatom, hogy az új helyen valójában mit fogok csinálni? Szerintem a legtöbb álláskereső tulajdonképpen vakon esik be egy munkahelyre. A felvételinél az álláskereső is kamuzik valamennyit, meg a cég is. Egyik sem reális képet fest magáról. Aztán ebből lesz egy harmadik féle verzió a konkrét munka elkezdésével. Ez legtöbbször épp csak köszönő viszonyban van azzal amit képzelt a munkavállaló, és amit előadott a munkáltató.
    Tehát simán fennáll a csöbörből vödörbe, helyzet.
    Ezért meg kár túlzottan pattogni, főleg a mai világban, ahol könnyen pórul lehet járni munkahely szempontjából. (ezt már írtam fentebb)
    Lehet, hogy a mostaniban nem teljesedek ki 100%-ban, viszont atomstabil! (talán hihetetlen, de tényleg az) A fizetés nem épp a maximum ebben a szakmában, viszont nem is kell megszakadni. Egy tökéletes kompromisszum. Kérdés, hogy ez számomra meddig megfelelő.

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Már ne haragudj, de ha neked nem annyira rossz, hogy hajlandó legyél változtatni, akkor minek panaszkodsz? Akkor csak rabolod valaki idejét. (Most pl. az enyémet.)

    A felvételin pedig ki kellene próbálni az őszinteséget. Miért várod el, hogy ha te torzítasz, akkor a másik ne tegye ezt? Tulajdonképpen azt kapod, amit adsz. Miért várnál mást?

    [Válaszolok]

  8. Szerintem nem panaszkodtam. Egyébként a “nem annyira rossz” elég relatív…
    Bocs, de blogot írsz, ahova általában kommentelni is szoktak, amit időnként illik megválaszolni. Ha nincs rá időd, akkor minek csinálod?
    Bocs, de magasröptű, tökéletes IT szakember hipotézis helyett, szerintem nézz szét hogyan zajlik és működik a világ. Aztán kezd el újra felépíteni az elveket. Mert ezek a mostaniak semmiféle realitást nem tartalmaznak. Olyan igazi “íróasztal mögötti” az egész.

    A felvételin őszinteség? Nem azt mondom, hogy hazudni kell, de az igazság bajnokait óva inteném egy coming out-tól…

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Jobb helyre szeretnél kerülni, mert a mostani főnököd néha hülyeségeket / értelmetlen dolgokat kér, de még a gondolata is riaszt, hogy váltsál, inkább azt várod, hogy megváltozzon a főnököd. Jobbat szeretnél kockázat nélkül, erről beszélsz. Cselekvés nélkül a változás hangos óhajtása, az a panaszkodás. Számomra.

    Válaszoltam eddig minden felvetésedre. Csak azt jeleztem, hogy ez lepereg rólad. Amikor megjegyeztem, hogy talán tenned kellene valamit, nem vágyakozni, akkor meg azt mondod, hogy túl elméleti vagyok. Barátom, vedd észre, hogy Te csak elméletben szeretnél mást, a gyakorlatban nem vagy hajlandó tenni érte…

    A felvételin való hazugságról a saját tapasztalataim:
    – Úgyis kiderül. Én az elmúlt 15+ évben több száz IT-st felvételiztettem. Viszonylag jó arányban kiszúrom, ha valahol a tények nem stimmelnek.
    – Ezek után ha komoly a szándék, fel fogom hívni a volt főnökeidet is, és megkérdezem a tapasztalatukat.
    – Ezek után a próbaidő alatt azonnal megválunk egymástól, ha az derül ki, hogy valami, amit állítottál nem igaz. Ez nem szakmai kérdés, hanem bizalmi. (Erről már írtam is itt: http://it-tanacsado.hu/a-bizalom-mindent-megvaltoztat/ )
    – És ez így van a próbaidő után is, de ezt már az elején leszögezzük. Inkább véts szakmai hibát, mint hazudj.
    – Fentiek alapján miért lenne érdeked feladni a jelenlegi állásodat egy hazugsággal, ami ha kiderül, akkor mész az utcára?

    Senki nem tökéletes. De én olyanokkal szeretek dolgozni, akinek az értékrendje megegyezik az enyémmel. Törekedjen a “tökéletes IT szakember hipotézis” megvalósítására…

    [Válaszolok]

  9. Visszajelzés: Creative Slave

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.