Marslakó a rendszergazdám!

Az informatikusok marslakók?
Az informatikusok marslakók?

Az informatikában legalább olyan fontosabb az embert megérteni, mint a technológiát.
Ebben sajnos nem minden informatikus jó.
Ezért néznek rájuk az emberek úgy, mint a marslakókra.

Tudom veszélyes ilyen kijelentéseket tenni, hiszen magam is informatikusként végeztem.
Sőt a doktori iskolát is végigjártam.

Az utóbbi években óraadóként találkozom a Műegyetemen
a Villanykar informatika- illetve a Gazdaságtudományi kar műszaki menedzser szakos hallgatóival.
Az előadások általában kötetlen beszélgetésekben folytatódnak.
Itt szembesülök leginkább azzal,
hogy mennyire nem az életre készíti fel az oktatás a “jövő mérnökeit”.

És hogy jelenlegi formájában miért nem is képes erre…


Miért marslakók az informatikusok?


A legtöbb informatikus azt képzeli, hogy a szakmája a technológiáról szól.
Pedig az informatika valójában egy humán tudomány,
amelynek középpontjában az ember áll

  • Az informatika emberi problémákat old meg.
    Legalábbis ebben segít.
    A legtöbb informatikai projekt azon bukik meg, hogy rendkívül jó eszközt
    ad egy rendkívül elhibázott célhoz.
    A cél
    meghatározása általában sokkal nehezebb,
    mint a megoldást kitalálni.
    Ehhez, hogy ebben sikeresek legyünk az emberről kell sokat tudnunk.
    Hogy gondolkodik?
    Hogy viselkedik?
    Mi az, amit képes a gondolataiból ki is fejezni?


  • Emberek készítik a rendszereket.
    És ezek a projektek azt igénylik, hogy ezek az emberek együttműködjenek egymással.
    Az együttműködés, a csapatmunka módszerei még csak-csak beférnek az előadásokba,
    de gyakorlatot csak a gyakorlatban lehet szerezni.
    (És 10 év gyakorlatot csak 10 év alatt.)
    A módszereknél viszont fontosabb az együttműködés kultúrája.
    Ez sokkal jobban kihat a sikerre, mint a módszerek.
    Amit egy határozott utasítással nem lehet elérni,
    azt sokszor megoldja egy mosoly
    .


  • Az emberek életét teszik egyszerűbbé a rendszerek.
    Ha használják….
    Egy remek rendszert is kétféleképpen lehet ugyanis bevezetni.
    Úgy is, hogy az emberek fellázadjanak ellene.
    És úgy is, hogy versenyezzenek,
    hogy ki használhatja előbb.
    Ugyanazon rendszer esetén a kettő közt az ember a különbség.
    Az hogy miként kommunikálunk velük.
    Hogy miként fogadtatunk el velük,
    hogy jobbá tesszük az életüket.
    Mert az emberek minden változástól félnek.
    Még a sorsuk jobbra fordulásától is.

    Ha nem válaszolunk a feltett kérdéseikre és titkolt félelmeikre is.


  • A rendszereket emberek üzemeltetik.
    És az ember szerepe különösen fontos vészhelyzetekben.
    Amikor baj van.
    Ekkor válik lényegessé,
    hogy az üzemeltető ne csak meg tudja tenni a dolgát,
    de a redszernek azt is támogatnia kell,
    hogy az ember (az üzmeltető) ne is tudjon hibázni.
    (A jó parancs nem csak érthető, de nem félreérthető is.)


Mit tanulnak ehhez képest az informatikus hallgatók?


Technológiát, programozást, hogyanokat.

Nincs – az egyetemről semmiképpen – egy képük arról, hogy miként viszonyul a szakmájukhoz egy felhasználó, egy pénzügyes, egy döntéshozó.

Nem tanulnak semmit az emberről, akik köré a rendszereiket majd építeni kell. Arról, hogy mi jár az emberek fejében.

Nem szereztünk az egyetemen rutint abban, hogy akár saját maguk viselkedését megfigyeljük adott szituációkban. (Persze azt tudjuk, hogy milyennek szeretnénk látszani, de itt arra gondolok, hogy milyenek vagyunk valójában. 🙂  ) Pedig ezen áll, vagy bukik a siker. A szaktudás az a szükséges alap.


Mit kellene tudnia egy informatikusnak?


Lehet, hogy túlzás az informatikát humán tudománynak nevezni.
Valójában sokkal inkább egy örök határterület ez:

Egyszerre szól az információs technológiákról,
és azokról a szakmákról, amelyeket támogatnia kell.

Ezért nehéz olyan IT-st találnod, aki:


  1. technológiai szakember,
  2. érti, amit Te, mint vezető kérsz tőle
  3. pont Nálad akar dolgozni


Ha ilyen embered van, nagyon becsüld meg!

 

Mit tegyek, ha az emberem nem felel meg mindhárom szempontnak?


Ekkor máshogy kell megoldanod ezt a szituációt!

Ez nem azt jelenti, hogy a mostani informatikusodtól meg kellene válnod.
De az biztos, hogy segítségre lesz szükségetek, hogy a helyzeten javítsatok.


Ebben segíthet egy olyan tanácsadó, mint én vagyok.

Ha szeretnél változtatni, [p2p type=”id” value=”471″ text=”keress meg!” attributes=”target=’_blank'”]


Vagy vegyél egy űrhajót, és irány a Mars…

Comments

comments

Marslakó a rendszergazdám!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én azt vettem észre, hogy a júzert nem érdekli, hogy valami miért nem működik vagy miért nem úgy működik, ahogy kellene, a lényeg számára az, hogy működjön.

    Múltkor beüzemeltem egy új portálrendszert – teljes felújítás volt – és új szerverre is került minden, a DNS-szervereknél pedig ugye beletelik kis időbe minden szolgáltatónál, hogy betárazza az új IP-hez tartozó netcímet. Régi szervert lekapcsolták, az új be volt üzemelve, de az eredeti netcímmel nyilván nem lehetett elérni, mert a NS még a régi IP-t tudta. Hány helyen elakadhat egy webes szolgáltatás, ami tőlem teljesen kívülálló? A szerver httpd-je, a PHP-motor beállításai, stb, ez is olyan volt.

    De ettől még azonnal az én mobilom csörgött, hogy na akkor most miért nem működik, pedig fontos lenne. A felhasználót nem érdekli, hogy miért nem működik valami – ahogy itt, egy rajtam teljesen kívülálló dologról volt szó – a lényeg neki, hogy működjön. Ezt kell nagyon figyelembe venni, természetesen nem fogtam bele a DNS-rendszer működésének magyarázatába.

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Kedves a.a.!

    Az első mondatoddal maximálisan egyetértek:
    A felhasználónak nem magyarázat kell, hanem működés!

    A fenti helyzetben szerintem az alábbi azért az én szemléletem szerint elvárható egy informatikustól:

    – Ne utólag tudjak arról, hogy a rendszer egy ideig nem lesz elérhető, hanem előre!

    – Ha szükséges a leállás, akkor azt a rendszergazda úgy időzítse, hogy az a legkevésbbé sértse az üzleti érdekeimet. (Éjszaka?, Hétvége? Hosszú hétvége?)

    – Az átálláshoz készüljön egy kommunikációs terv is. Ez tartalmazza mindazokat a kulcselemeket, hogy a) Milyen infót kell ELŐRE kiküldeni a felhasználóknak az átállás hatásairól, és milyen eseményekhez kötve? b) Mit kell tudnia az ügyfélszolgálatnak? c) Mit kell tudnia a közreműködő technikai személyzetnek…

    – Ne csak az új rendszer legyen kitalálva, hanem az egész migráció is. Ha a várható kiesés az én üzletemnek túl sok, akkor kapjak egy olyan alternatívát ami ezt csökkenti / megszünteti. (Nem a DNS mizériát szeretném feltétlen megúszni, csak azt, amit az emberek ezekből érzékelnek, a szolgáltatás kiesést.)

    Tapasztalatom szerintem ezeket a felhasználók is értik.

    UI: Kérlek, legközelebb vállald a neved is, ha hozzászólsz!

    [Válaszolok]

  2. Igaz, igaz, nem azt kellett volna mondanom anno, hogy “holnapra már biztosan működik”, hanem azt, hogy “holnaputánra várható az éles működés”.

    Kicsit félreérthettél, gyakorlatilag az első komolyabb munkám volt, amit teljesen egyedül csináltam egy kisebb kutatóintézetnek. A rendszergazda meg nem én voltam, tehát abba nem volt beleszólásom, hogy a költözés mikor történjen, “csak” a teljes tartalomkezelő rendszert izzítottam be, az eredeti tartalmat meg nem is lehetett automatikusan átköltöztetni (!!), szóval eléggé mostoha körülmények közt ment az egész, de legalább türelmesek voltak.

    [Válaszolok]

  3. Kedves Ákos!

    Ha ez az első munkád, akkor azt mondom: erős kezdés.
    A letöbben több év gyakorlat után is elhanyagolják a szakma emberi oldalát.

    Pedig a nap végén attól függ mennyire vagy jó,
    hogy ezt miként kezeled.

    Különben maradsz egy “marslakó” a felhasználók közt.

    Sok sikert a szakmában!

    [Válaszolok]

  4. Nagyon-nagyon igaz.
    Ha egy informatikusnak tárgyi hiányosságai vannak, azt könnyen lehet orvosolni (utánanéz, tanul, könyv, tanfolyam). Viszont ha steril, user-mentes környezetre optimalizálta magát, a gondolkodásmódját legalább fél év megváltoztatni.
    Ha pedig már idősebb kollégáról van szó, akkor szinte lehetetlen változtatni rajta.

    Óriási felelőssége van az egyetemeknek, akik egy szóval sem árulják el, hogy a szoftvereket emberek fogják használni.
    A nagy szoftvercégeknek, akik szerint a fejlesztő a király. (nem, az ügyfél a király)
    A kis kkv-knak, akik nem tanítják meg az alkalmazottainak a leckét.
    És mindazoknak, akik azt hiszik, elolvasnak egy könyvet és ettől ők már informatikusok. (ugyanis a diplomás programozó – aki még nem hallott felhasználókról – még nem a szakma alja…)

    [Válaszolok]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.