Hiába, a munka rabja vagyok.
És nem is szeretnék egy supportos foglya lenni…
Mint felhasználó nem szeretném,
hogy megjavítsák az elromlott számítógépemet.
Nem szeretném kivárni.
Én dolgozni szeretnék.
Méghozzá a lehető leghamarabb…
A hőskor véget ért!
Régen volt már az, amikor egy meghibásodott géppel csak annyit tehetett egy informatikus,
hogy elkezdte javítani a hardvert, vagy telepítgetni a szoftvert.
Mint ahogy az is régen volt, amikor egy felhasználó,
képes volt azt a néhány órát, vagy napot kivárni,
amit egy ilyen lelkes javítgatás elvett.
Ne felejtsük, aki a gép előtt ül, az csak egy IT-snak felhasználó.
Annak, aki felvette, és a gépet vette neki ő egy munkatárs.
Aki értéket termel a cégnek,
ha dolgozni tud éppen…
Az új megközelítés
Ma már mást várunk el egy ilyen esetben.
Mert mást tesz lehetővé a technológiai is,
és más a kialakult legjobb gyakorlat is.
Egy meghibásodott hardvert nem javítunk,
sőt nem is cserélünk ki a felhasználónál.
Ennél egyszerűbb a teljes gépet kicserélni.
A notebookok korában pláne.
És nem kutatjuk az okát miért nem működik egy alkalmazás egy adott gépen.
Ennél egyszerűbb ugyanazt a gépcserét elvégezni,
vagy akár az egész gépet újra telepíteni.
Mi kell ehhez?
Persze a fenti megközelítés akkor működik a gyakorlatban, HA…
Merthogy nem magától működik,
csak ha felkészültünk erre a helyzetre:
- ha tartunk tartalék munkaállomást a cseréhez,
- ha nincs lokális adattárolás a munkaállomásokon,
- ha a munkaállomásokat standardizáltuk, hogy azok helyettesíthesség egymást,
- ha a telepítéseket automatizálva tudjuk végezni,
- ha a felhasználók egyedi beállításai “automatikusan” követik őt az új gépre,
- …
Mi például így dolgozunk.
Mi nem ejtünk foglyokat!
Te, mikor szabadulsz?