“Ez nem mehet így tovább!
Ez a rendszer használhatatlan!
Ennél jobb kell!”
De ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon,
a fenti kirohanásnál pontosabban kell megfogalmazni,
hogy mit is tartunk jónak.
Ez a “jóság” mérhetővé tehető.
Ezért akár szerződésbe is foglalható.
De ami még fontosabb:
a mérés maga, mint oly sokszor,
önmagában a teljesítmény javulásához vezet…
Miér’ mér?
Nem hiszem, hogy egy informatikai rendszer működésének megítéléséből a szubjektív szempontok teljesen kihagyhatóak.
Ami az egyik embernek kézre áll,
azt a másik használhatatlan.
Ami nekem logikus,
azt te teljesen máshogy csinálnád meg.
De abban hiszek, hogy néhány tulajdonság
alapvetően meghatározza azt, miként vélekedünk a dolgokról.
A kulcs tulajdonságok mérhetőek.
Vagy azzá tehetőek.
Profán példa: Amikor a mérés megváltoztatja amit mérek
A két fiam óvodás.
Annó a felvételnek egyik feltétele volt, hogy szobatiszták legyenek.
Ezt szerencsére óvodás koruk előtt teljesítették is.
A feleségem mégsem volt maradéktalanul elégedett a srácok ezen “szolgáltatásával”,
mert a vécépapír használat terén kezdetben nem szereztek még elég tapasztalatot.
(Használták, de nem ment tökéletesen.)
Mivel nem akartuk, hogy ez frusztrálja őket,
de azért szerettük volna, hogy ez megváltozzon,
bevezettük a “mérést”:
Továbbra is egyedül végzik a dolgukat,
egyedül törlik meg a feneküket,
de ha szólnak, akkor ellenőrizzük, hogy sikerült-e.
A módszer azt hozta, hogy a “kimeneten” végzett mérések,
szépen megváltoztatták a mért eredményt magát is.
Ezzel mindkét fél (a fiúk is és mi is) elégedettek vagyunk.
Mi a helyzet az informatikában?
Az informatikában is számos dolog mérhetővé tehető:
- Válaszidő egy bejelentés után.
- Mennyi idő alatt hárítunk el egy hibát.
- Mennyi hiba van a rendszerekben.
- Mennyi ideig áll összesen a rendszer.
- Mennyi az ismétlődő hibák száma.
- Mennyi a rendszer válaszideje egy gomb lenyomása után.
- Mennyi idő alatt kap új gépet egy friss belépő.
- …
Az ilyen típusú értékek viszonylag könnyen mérhetőek.
És ha elkezdjük mérni őket, a mért értékek is javulni kezdenek.
Na persze nem minden mértéken túl,
arra nem is érdemes törekedni.
De erről majd később…
a tökéletesre kell törekedni 🙂 0 perc leállás… vagy ha nem erre, akkor mire érdemes törekedni?
[Válaszolok]
Rónai Balázs válasza:
december 10th, 2009 15:38
Ez a megközelítés egy gyakori, ámde nagyon költséges tévedés.
Egy 5×8 órában üzemelő cégnél miért kellene 7×24-es rendelkezésreállásra tervezni. Itt simán le lehet estére/hétvégére kapcsolni a szerfereket, és kiporszívózni a lerakódott port, ez nem okoz kárt a cégnek.
Ugyanígy kár lenne azért minden asztalra 2 gépet tenni arra az esetre, ha az egyik elromolna szövegszerkesztés alatt. Itt a (közel) 0 kiesés biztosítása túl drága a kiesés kockázatához képest.
Tehát minden “Attól függ…”. A szolgáltatási szintet tervezni kell. Itt is létezik megtérülési modell…
[Válaszolok]
Egy dolog, amire figyelni kell, az az, hogy pontosan ki mér, milyen adatot és milyen módon. Amennyiben a méréseket a felhasznaló végzi, akkor hozzánemértéssel és elfogultsággal vádolhatják. Ha az üzemeltető, akkor szintén felmerül az elfogultság kérdése.
Aztán az is kérdéses, hogz eljutnak-e ezek az adatok a döntéshozókhoz?
Szerintem a legfontosabb kérdés a bizalom kiépítése a felhasználók és a szolgáltató között. Ha a felek nem bíznak egymásban, akkor az mérhetünk bármit, szerződhetünk bármiről, a rendszer nem fog működni.
[Válaszolok]
Rónai Balázs válasza:
december 21st, 2009 22:05
Kedves Sándor!
Igazad van, nem könnyű jól mérni. De azért nem is annyira reménytelen a dolog.
A konkrét felvetéseidre:
1. A szolgáltató mér minden olyan dolgot, ami technológiával mérhető (válaszidők, rendelkezésre állás, …)
2. A felhasználók-tól kérdőívvel kérdezzük meg a szubjektív véleményét a szolgáltatásról. Ezek összessége egy objektív mérőszám. Ha nem is abszolút. Javulása, romlása azonban cselekvésre kell, hogy ösztökéljen minket.
3. Az adatok eljutnak a döntéshozókhoz. Neki küldjük ugyanis.
4. A bizalom fontos. Az persze kérdés, hogy a bizalom építi-e ki a mérés hitelességét, vagy a mérés segít a bizalom kiépítésében. Szerintem is-is. Mindenképpen erősítik egymást.
[Válaszolok]
A tökéletességet lehet fokozni, csak nem érdemes.
90%-os rendelkezésre állást 95%-osra lehet növelni, csak a költségek duplázódnak. 95%-ról 97%-ra növelve megint duplázódik. 97%-ról 98%-ra megint duplázódik. Szóval lehet közelíteni a 100%-ot, ha Krőzus minden pénze a rendelkezésünkre áll.
[Válaszolok]
Rónai Balázs válasza:
január 7th, 2010 19:44
Köszönöm a hozzászólást, és a példát. Ehhez egy kis magyarázat, aki nem értené miért ilyen szomorú a helyzet:
Az ördög ugye abban bújik el, hogy 90% -> 95%-nél a költség nem 5% (5,5%) rendelkezésre állás növekedéssel arányos, hanem a leállások csökkenésével (fordítottan).
Ez meg ugye 10%-ról 5%-ra, azaz felére csökken. Azaz a költség duplázódik.
(Persze, ez sem ennyire egyszerű, de így talán érthető.)
[Válaszolok]