Surface élményeim #2

Surface és billentyűzetekMint arról az előző postban írtam Surface-hez hozzájutni nem egy triviális feladat. Ma az első benyomásokról és a használatba vétellel kapcsolatos tapasztalataimról írok.

Kicsomagolás és kézbe vétel

Szóval megérkezett a csomag a Surface-szel. Mivel csak néhány példány van eddig bent az országban, ezért a hírre a cégnél is megindult a zsongás, nyúltak ki a nyakak a monitorok mögül. Rendeztünk is egy ad-hoc unboxing eseményt a recepciónk előtti kanapékon.

A cucc csomagolása olyan, amilyen egy prémium terméké lennie kell. Már a csomagoló anyagok minősége és dizájnja is a prémium érzést kelti. Ugyanez a helyzet magára az eszközre vonatkozóan is. A VaporMg fekete ház, a GorillaGlass érintőfelület, a töltő, és a csomagban lévő TouchCover borító + billentyűzet kombó mind prémium kinézetű és fogású. A kihajtható kitámasztónak valóban olyan a kattanása, mint egy prémium kategóriás autó ajtajáé.

Microsoft Surface RT unboxing

Billentyűzetek

Mint írtam az előző cikkben, két borítót rendeltem a géphez. Egy érintős TouchCover-t és egy mikrokapcsolós TypeCovert. Azért rendeltem mindkét típust (az első járt a 64GB-os verzióhoz), mert nem tudtam elképzelni, hogy melyik mennyire használható. Az előzetes félelmeim úgy szóltak, hogy:

  • a TouchCover biztos nem használható eléggé jól billentyűzetnek, lassabb lesz vele a gépelés,
  • a TouchCover vajon tudja-e valóban jól kezelni azt a helyzetet, amikor több újjal érek hozzá (gépelésnél az alaphelyzetben lévő kéz),
  • a TypeCover pedig biztos túl vastag ahhoz, hogy hurcolássza magával az ember.

Hogy mik a tapasztalatok ezzel?

Az első és legfontosabb, különbség az iPad-hez (és bármi máshoz, ami ma a piacon van) képest, hogy van billentyűzete, méghozzá olyan billentyűzete van, ami észervétlen amikor csak cipelem, de mindig velem van, amikor kell! Ez egyedi és egyben zseniális dolog a Surface-nél!

TouchCover tapasztalatok

Én az elmúlt 1,5 évben egy iPad2-t használtam elég intenzíven. Mindenhol velem / közelemben volt, dolgoztam is rajta (ha nagyon muszáj volt, illeve ötletelésre /leginkább MindMap/) és hulladék időket is hasznosítottam vele (dugóban ülve, megbeszélésre várva, tévé előtt netezve). Eléggé hozzá vagyok szokva, hogy rövid emaileket, vagy az IT Tanácsadó blog facebook bejegyzéseit ezen írjam. Ennek, azaz a virtuális /képernyőn megjelenített/ billentyűzet használat gyakorlat alapján a TouchCover használata nekem teljesen természetes volt.

Ugyanolyan természetes nekem, hogy ezen gépelek, mint ahogy természetessé vált korábban, hogy a virtuális billentyűzetet használom. Nem hiányzik, hogy halljam a billentyűk kopogását, és nem hiányzik annak tapintása sem. Mondjuk azt tudni kell, hogy nem 10 ujjal, vakon gépelek, hanem a billetyűzetet is nézve 3-4 ujjal.

Az alaphelyzetben lévő ujjakat a billentyűzet nagyon jól kezeli. Gyakorlatilag nincs olyan, hogy más betű jelenik meg, mint amit én szeretnék. Ugyanez a helyzet a véletlen hozzáéréssel is. Ahhoz, hogy leütésnek érezzen valamit, ahhoz azt az erőt oda kell tenni, amit egy mikrokapcsolós billentyűzetnél is (lehet, hogy kevesebbet, de nyomni kell a gombokat, nem elég hozzáérni).

Összességében számomra a TouchCover mind billentyűzet és úgy is mint a kijelzőt védő borító teljesen megfelel, nem hiányzik a fizikai billentyűzet.

Az anyagokhoz nem értek, de borítóként nekem olyan a tapintása, mintha nagyon tömör, nemez / szőrme anyag lenne.

Ami még érdekes, hogy ha a TouchCovert hátrahajtom, és teljesen tabletként akarom használni az eszközt, akkor az magától kikapcsol, és onnantól nyomkodhatom, ahogy akarom, nem reagál. Pont ahogy lennie kell.

Ezen felül van egy feelingje a “letéphető-felcuppanó” billentyűzetnek, amit a mágneses rögzítés biztosít. Ez egyébként valóban erős annyira, hogy a billentyűzetnél/borítónál fogva lóbálni lehet az eszközt.

Ha ezeket átgondolja az ember, az látszik, hogy iszonyat mennyiségű innováció és intelligencia van magában a billentyűzetben is.

TypeCover tapasztalatok

A TypeCover ezzel szemben adja a kopogást, a fizikai billentyűzet tapinthatóságát. Ezen kívül mindent tud, amit a Touch Cover is tud.

Itt ugye az a fő kérdés, hogy nem túl vastag-e? Nos röviden: nem. Igazából, ha az embernél nincs egy lézeres vastagságmérő, vanem csak a kevébe nyomják a cuccot Cover-rel együtt becsukva, akkor talán fel sem tűnik neki, hogy kétfajta fedő is létezik.

Én azt mondanám, hogy a 10 ujjal gépelők vegyék meg a TypeCovert, mert ők azzal valószínűleg hatékonyabbak lesznek, a vastagsága meg nem fogja őket zavarni. Azt azért megjegyzem, hogy a TouchCoveren is ujjal tapintható az ujjak alaphelyzete. Nem kidudorodik, hanem besüllyed az F és a J billentyűn a kis jel.

Még a billentyűkről

Azzal tisztában kell lenni, hogy magyar nyelvű billentyűzet egyelőre nincs a Surface-hez, és könnyen megeshet, hogy nem is lesz. Ez azt jelenti, hogy a billentyűzet hardveren nincsenek ékezetes betű feliratok. Természetesen ettől még ékezetes betűket tudunk írni velük, mint ahogy azt a rendes bullentyűzettel is meg tudnánk tenni, lévén, hogy egy Windows RT fut a gépünkön, ezért a billentyű kiosztást változtatni tudjuk szoftveresen. (A “;”-t ütjük le és megjelenik az “é”, az AltGr+”V” pedig ugyanúgy “@” jel lesz, mint egy rendes “desktopos” billentyűzettel.

Ha már rends billentyűzet. Mivel a Surface-nek van USB 2.0 bemenete, így dughatunk rá rendes billentyűzetet is, ha egy desktop környezetben akarjuk használni.

És persze, ha “letépjük” róla a Cover billentyűzetet, akkor ott lesz a Virtuális billentyűzet a kijelzőn, immár magyar feliratokkal…

 

Perifériák

Ha már a perifériák szóba kerültek, akkor az 1db USB 2.0 csatlakozó mellett van egy “fülhallgató” kimenete, egy hangszórója (nem túl hangos), egy mágnesesen csatlakozó töltője és egy mini HDMI kimenete.

Amit én elfelejtettem megrendelni, pedig jó lenne, az egy HDMI-VGA átalakító (ára 40 USD), amivel tetszőleges projektorra ki tudom tenni az eszköz képét.

 

Használat aszalon és ölben

Ami ugye érdekes alapkérdés még, hogy az eszköz mennyire használható jól desktopként és mennyire használható a valódi tablet felhasználásban (ölbe véve).

A Surface rendelkezik egy kihajtható támasztóval. Így alaphelyzetben úgy néz ki egy asztalra téve, mint egy notebook a használó felől nézve. Az eszköz ezzel elég stabil. Kb 5 cm-el nagyob hely kell így neki, mint az asztalon fekvő billentyűzet.

Az igazi kérdésem az volt, hogy a combomra téve mennyire használható a cucc. Itt két olyan helyzet volt az elmúlt 2 napban, ahol ezt kipróbáltam. Az első a gyerekek altatása közben fotelban ülve. (kb. fél óra egy ilyen eljárás nálunk…) A másik a kanapén heverve, tévézés körben internetezve, levelekre válaszolgatva. (2-3 óra) Röviden mindkét esetben használható volt.

Ebben az esetben a stabilitást az eszközben a billentyűzet adja. Az fekszik az ember combján, azon pihen az ember keze, így az eszköz nem billen el oldalra. A kitálasztó pedig van annyira stabil, hogy hátra se döljön el a kijelző.

Billentyűt “letépve”, vagy hátrahajtva pedig ott a jó öreg tabletes élmény.

 

A kijelző

A kijelzője 9:16-os, ezért szélesebb, keskenyebb, mint a referenciaként használt iPad-om. magában a képminőségben nagy különbséget nem látok köztük (tényszerűen a Surface valamennyivel jobb, de ez nem ég és föld számomra).

Azt nem mondom, hogy csillogásmentes. (Kikapcsolva, fekete háttérrel azért meg lehet ebben is fésülködni, mégis csak egy üveg felületről beszélünk.) Mindezzel együtt egy fehér hátterű email, vagy Word fájl esetében mondhatjuk azt, hogy tökéletesen lehet vele dolgozni, nem zavaróak a reflexiók.

 

Összességében a hardver (gép és fedők/billentyűzetek) szerintem nagyon el van találva. A kettő együtt (megtámasztható kijelző és fedőbe szerelt billentyűzet) valóban egy új kategória, amit a pár napos használat alátámasztani látszik. Remélem egyt pár hónap múlva is csak megerősíteni tudom majd…

 

A hardverről egyelőre ennyit. Folytatás követketik arról, mit tapasztal az ember az első bekapcsolás után…

I will be back…

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.