A fejlődés változás.
A változás más, mint a régi,
más, mint a megszokott.
Nincs mese, ha fejlődni akarsz,
időről-időre el kell hagynod megszokott módszereket,
a megszokott helyzeteket.
Ki kell lépni a komfortzónából!
Jó hír, vagy sem: az ember továbbra sem pótolható.
Az informatikai rendszerekben sem.
Az ember az IT rendszerek megálmodója, megrendelője, és használója is annak egyben.
Persze ennek van néhány következménye.
Sok cég szenved olyan szoftver problémák miatt, amelyek a “szék és a billentyűzet” közt vannak. Ott, ahol az ember ül.
De miért hibáznak ma annyit a vezetők?
Egy átlag éretségiző is jószerivel többet tud ma, mint Newton, Galilei és Leonardo da Vinci együtt tudott a világról.
Ez nem csoda, hiszen előbbi az utóbbiak tudását már “készen” veheti magához.
Mégis nevezett úriemberek sokkal többet birtokoltak saját koruk összegyűjtött tudásából, mint érettségizőnk valaha is fog.
És ez még akkor is így van, ha egy zsenivel van dolgunk.
Ráadásul ez a jelenség ma csak fokozódik.
Tisztában vagy vele, hogy milyen hatása van ennek a céged működésére ma?
Steve Ballmer a Microsoft vezérigazgatója
Erre a kérdésre kereste a választ az a konferencia is, amelyen a múlt héten voltam Washingtonban. A WPC a Microsoft legnagyobb partner rendezvénye cégvezetőknek és döntéshozóknak (tehát nem fejlesztőknek, vagy rendszermérnököknek), amelyen több, mint 14 000 résztvevő volt. Lényegében mindenki ott volt, aki számít.
Én azért veszek rész ezen már több, mint 10 éve, mert itt osztják meg a Microsoft vezetői a partnerekkel a következő 1-3 évre vonatkozó elképzelésüket, víziójukat a világról.
A Microsoftot pedig az informatikában lehet nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Éppen ezért gondoltam van értelme, ha összeszedem, nekem mi szűrődött le ebből. Mi lesz itt? Legalábbis a szoftveróriás szerint…
Az egyenlőség és az egyformaság nem jelenti ugyanazt. Éppen ezért hiba lenne egy vezetőnek minden beosztottját egyformán kezelnie. Hogy tehet egy vezető különbségeket beosztottai közt, hogy mégis fair maradjon velük?
Azt szokták mondani, hogy tíz év tapasztalat valamiben, az már jelent valamit. Azt is szokták mondani, hogy tíz év tapasztalathoz tíz év kell. Na, mármost, én idén értem el ezt a bűvös tíz évet IT vezetői tapasztalataimmal, így, gondoltam, megosztok egy-két gondolatot, amely ez idő alatt foglalkoztatott. Volt – és van – néhány dilemma, amire többé-kevésbé elfogadható választ tudtam találni magamnak – hátha jó lesz még valamire másnak is…
Értelem és érzelem
A változásokat értelmi szinten sokkal könnyebben el tudjuk fogadni, mint érzelmileg. Sőt egy változás akkor zárul le valóban, ha érzelmileg is feldolgoztuk a történéseket.
Túl gyakran fordul elő mégis, hogy informatikai projektekben ezt a tételt figyelmen kívül hagyják.
Miért nem lehet ezt büntetlenül megtenni, és
milyen pszichés történések húzódnak meg a háttérben?
Tedd fel a legfontosabb kérdést!
IT vezetőként szeretnéd, hogy a cégednél komolyan vegyék az informatikát?
És cégvezetőként vágysz arra, hogy az IT segítse a céged és több legyen, mint szükséges rossz?
Miért nem jön ez össze nálatok?
Pedig csak egyetlen kérdést kellene megválaszolni ahhoz, hogy megtörténjen a csoda.
Hogy miért csak ezt az egyet?
Két elmélet verseng egymással a “Mi lesz a válság után?” kérdésre.
A nagyobb, de egyre csökkentő csoport várakozásokkal tekint arra a pillanatra, amikor végre minden visszatér a régi kerékvágásba.
A kisebb, de növekvő csoport azt mondja, hogy nem válság van, a világ egyszerűen és végérvényesen megváltozott.
Gyanítom, az utóbbiaknak van igazuk!
És ha ez így van, akkor annak Rád is következményei vannak.
Valamikor egy írástudó a fáraó egyik legmegbecsültebb embere volt.
Ma ha valaki nem tud írni, nem kezdheti meg a második osztályos tanulmányait.
A tudás folyamatosan veszít értékéből: inflálódik.
Ezt a jelenséget mintha nem ismerné mindenki,
pedig végzetes következményei lehetnek.
Rád is!
Hiába, a munka rabja vagyok.
És nem is szeretnék egy supportos foglya lenni…
Mint felhasználó nem szeretném,
hogy megjavítsák az elromlott számítógépemet.
Nem szeretném kivárni.
Én dolgozni szeretnék.
Méghozzá a lehető leghamarabb…
Loading ...