“Tartáshibák” az informatikában

Anthony Quinn, mint QuasimodoLegtöbben úgy ismerkedtünk meg az informatikával, mint én annak idején a síeléssel: minimális segítség mellett autódidakta módon. És ennek meg is vannak a következményei: rossz beidegződések, energiavámpír munkavégzés, nagy pofáraesések. (Erről videó a post végén. 🙂 )

Hogy megértsd, hogy pontosan mire is gondolok, előbb elmesélem, hogy ismerkedtem én és számos kortársam annak idején a síeléssel…

 

Tanulás a sípályán

 

Egyetem alatt az évfolyamon szerveztünk egy síelést. A kollégiumból kölcsönözhető ütött-kopott sífelszerelésekkel megszálltuk az akkor még Csehszlovákiában lévő Rózsahegy “kálváriadombját”, ahol 3 korona volt egy kör a sífelvonón. Az első nap nem költöttem többet, mint 9 korona, mert ha a már a felvonó elején kiestünk, akkor ingyen visszaállhattunk a sorba.

Bátorságomnak köszönhetően azonban a második napra már egész lendületesen száguldottunk le a pályán, a helyiek legnagyobb örömére. Megállni ugyanis nem tudtunk, így a fák, vagy a büfé előtt kellett rutinosan elvetődnünk. A hó ugyanis az alternatívákhoz képest puha volt…

A harmadik nap az egyik helyi bácsi megsajnált minket, és megmutatta, hogy lassíthatunk “hóekében“.

Ez a tudás tovább növelte bátorságunkat, ezért a 4. nap már felmentünk a rendes sípályákra. Sőt akkor már “Gondolkodjunk nagyban!” alapon egy piros pályát választottunk. Néhány száz méter volt csak a teteje, de nekünk külső segítséggel 1,5 volt lejönni. A pálya kicsit jeges és nagyon buckás. A “hóeke” már nem segített. Egy jóakarónk megmutatta hát az összezárt lábbal fordulást. Teljesen idióta dolog, hogy ha nam akarok leszáguldani a völgybe, akkor mégis a völgy felé kelljen fordulni a léccel…

Nem ment tökéletesen, de bátorsággal ötvözve már minden pályán le tudtunk jönni. Igaz sokkal jobban elfáradtunk, mint a helyi öregek, akik gyönyörűen síeltek. Maradtak tartáshibáim, de

3-4 évvel később fogadtunk egy oktatót, aki megpróbált az elmúlt időszak rossz beidegződésein javítani. Már soha nem leszek egy Alberto Tomba, de sokkal kevésbbé fáradok el egy átlagos pályán, mint azelőtt.

 

Informatikai “tartáshibák”

 

A legtöbb ember így használja az informatikát is. Senki nem tanította arra, hogy kell jól formázni egy Word fájlt, hogy kell jól levelezni. De a cégek is hajlamosak maguk kísérletezni azzal, hogy tartsanak rendet a fájlrendszerben, hogy vezessék az elektronikus nyílvántartásaikat is. Ezért mindenkinek van egy kis “informatikai tartáshibája”.

Ezek a rossz beidegződések vezetnek oda, hogy úgy használjuk az informatikát, mint a lenti vedeón a néni.

A rossz beidegződések következménye végleges lehet!

 

Ettől még tud dolgozni, csak úgy halad, mint én haladtam a sípályákon: magabiztosan, de fáradta, és örök életveszélyben.

Talán még nem késő, keresni egy “oktatót”, és javítani kicsit a mozgáson, tartáson. Jelentős energiák szabadulhatnának fel így.

Hogy ezt esetleg nem így gondolod, az két dolog miatt lehet:

  1. Mert tudatosan tanulod használni az IT-t, és alapvetően oktatóval tanultál meg “síelni”.
  2. Nem is mutatta meg még senki, hogy lehet ezt máshogy, így csak azt látod, hogy másoknak könnyebben megy, de nem tudod, miért?

 

Hogy állsz te ezzel?

  • Számít, hogy mennyire használod jól a mindennapokban az eszközöket?
  • Képzed magad, hogy jobban használd?
  • Támogatja a cég, hogy mindenki hatékonyabb legyen ebben?

 

Kérlek írd le, Te mit tapasztalsz?

 

 

Comments

comments

“Tartáshibák” az informatikában” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Sajnos ez azt is magyarázza, hogy miért nem kapnak a pályakezdők munkát (aki régebben csinálja tapasztaltabb ámbár lehet kevésbé hatékonyan működik mint a kezdő aki friss tudással és újabb technológiákat ismer).Illetve azt is ,hogy hogyan kerül egy rakat félmegoldás ki a “piacra”. Egy ismerősöm mondta egyszer, hogy sok mindent meg lehet tanulni, de igazán jó IT-s csak az lesz aki gyakorlatban is műveli nem csak elméletben.

    [Válaszolok]

  2. Sajnos nagyon igaz, hogy az informatikusok többsége autodidakta módon tanulta. Kisebbségbe tartozok a szakirányú középiskolával és diplomával.

    A felhasználókkal pedig nehéz… ha szervezünk egy tanfolyamot, akkor kutya se jön el. Egyszerűen nem érzik szükségesnek.
    A HR-nél is kardoskodunk, hgy digitális írástudás nélkül ne vegyenek fel embert. Globális multi vagyunk, aki nem tud egy IM-en csetelni vagy Word-öt használni az nem ide való. Sajnos azt hiszem, a HR ezt nem ellenőrzi, illetve bemondásra elhiszi.

    Olyanról már hallottam, hogy valaki diplomás közgazdász esetén az Excel tudást mérte fel gyakorlati példával (“itt a gép, csinálj egy report-ot”).

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Annyival rosszabb a helyzet, hogy az informatikus diploma (sajnos) nem törvényszerűen hozza magával a digitális írástudást. Legalábbis nem feltétlenül a diploma szintjének megfelelőt.

    Az egyetem is feltételez olyan alapismereteket, amelyek nem feltétlen valósak. A végzett mérnök nem feltétlenül power user office használó / levelező / …

    [Válaszolok]

  3. Én erre a szituációra a “titkárnő szindróma” nevet találtam ki jópár évvel ezelőtt.

    Bocsánat minden titkárnőtől, de ők voltak azok, akik évekig használták az MS Word 2 -t napi 12 órában és mégsem tudták, hogyan működik a “space after paragraph” funkció, vagy a “page break”. Kizárólag Enter-ekkel operáltak, aztán csodálkoztak, hogy mindent át kell formázni ha nő a szöveg.

    Engem nagyon tud bosszantani, ha valaki annyira érdektelen, hogy a saját munkaeszközét sem hajlandő felfedezni, megtanulni!

    [Válaszolok]

    Rónai Balázs

    Jó, ez a “titkárnő szindróma” kifejezés. Én a szerződéseknél látok sok hasonlót. Erről szólt éppen az előző bejegyzés is.

    [Válaszolok]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.